Spoken words

Hea Pov:

-        Hea megjöttem. – ordítja el magát barátnőm ezzel rám hozta a szívbajt. – Hol vagy? – még mindig ordít.

-        Ne kiabálj. Még a végén feljelentenek. – kuncogok magamba. Ugyan is egyszer ki hívták a rendőrséget, mert drágalátos barátnőm annyira kiabált, hogy nem tudták mi történik. Mikor kiértek csak röhögtek egy jót. Ugyan is a bátyám patkánya ki szökött és Yun hátán landolt.

-        Ha ha nagyon vicces vagy. – nézet rám szúrósan. – Ez nem történhet meg ugyan is Baekhyun elvitte innen azt a dögöt. – borzongott meg. – Amúgy Sehun – ék nem soká megérkeznek. – a név hallatán az ütő is megállt bennem.

-        Mi? – szökött fel a hangom egy oktávnyit. – Miért jönnének?

-        Hát mert mondani akarnak valamit. – húzta gonosz vigyorra száját. Ilyenkor jobb tőle távol tartani magad. Ugyan is ha Yun kitervel valamit akkor az biztos meg is valósul.

-        Még is mi olyan fontos, hogy – néztem az órára ami este 21 órát mutatott. – ilyen késő este zavarjanak azok az idióták.

-        Majd meglátod. – hagyott ott.

-        Hát oké. – gyorsan elmosogattam majd elmentem lezuhanyozni. Hallottam mikor a fiúk megérkeztek. Egy törölközőt csavartam magam köré. Épp kiléptem a zuhanykabinból mikor nyílt az ajtó. Egy percig lefagyva álltam és néztem az illetőt, aki nem volt más, mint Sehun. Nem zavartatta magát és végig nézet.

-        Áááááá. – sikítottam majd a tusfürdőmet hozzá vágtam, ami miatt megtántorgott. Kaptam a lehetőségen és gyorsan becsaptam az ajtót. Gyorsan felöltöztem majd kiléptem az ajtón. Minden szem rám szegeződött. Sehun még mindig a földön fetrengett valamit a fejéhez szorított.

-        Húgii. – ugrott a nyakamba bátyám.

-        Meg fojtasz. Baekhyun. – csíptem oldalába, ami miatt végre elengedet. – Sziasztok. – köszöntem a fiúknak mikor elmentem mellettük. Töltöttem magamnak egy pohár narancs levett majd leültem a fiúk közé. Láttam rajtuk, hogy mindjárt elröhögik magukat.

-        Sehun – nak mi baja van? – kérdeztem meg a mellettem ülő Kris –t. Nem kellet neki több elröhögte magát mire az össze nagy röhögésbe kezdet. Nem értettem még is min nevetnek.

-        Ez nem vicces. – kiabált velük Sehun. Majd mikor nem hagyták abba duzzogva elfordította a fejét. De aranyos.

-        Ne haragudj. De ez ez… - Kai még jobban nevetni kezdet. Csak én néztem értetlenül.

-        Na jó. Elég lesz most már. – állítom le őket. Nagy nehezen abba hagyják a nevetést.

-        Megtennétek, hogy elmondanátok, hogy miért is jöttetek ilyen későn? – teszem karba a kezem.

-        Hát… - kezd el beszélni Kris. – Majd Baekhyun elmondja. – mutatott a bátyámra.

-        Hallgatlak. – fordultam felé.

-        Figyelj, hát az úgy van, hogy… - vett egy nagy levegőt. – hogy elmegyünk kirándulni 1 hétre a nyaralónkhoz. – mondta ki egy szuszra.

-        Értem. És mikor indultok? – kérdeztem meg.

-        Nem érted. Te is jössz. – nyögi ki nehezen Baekhyun.

-        Mi? Azt már nem. Én arra az átkozott helyre vissza nem megyek többé. – mondom határozottan.

-        Ugyan már az egyszer volt. – mondta Baekhyun. Na ezt nem kellet volna. Most meghalsz.

-        Tessék? – nézek rá. – Mit mondtál? – megyek egyre közelebb hozzá. – Egyszer volt? – kérdezem meg. – Háromszor. Ismétlem háromszor volt. – kiáltok rá.

-        Oké, nyugalom. – mászott a barátnője háta mögé. – Csak vicceltem. Vicceltem. – mentegetőzik Yun hát mögül.

-        Sajnálom. – nézek rá. – De most megöllek. – mikor már majdnem elérem Kris áll elém.

-        Figyelj, az nem lenne jó ha megölnéd a rajongók nem örülnének neki. – mondta kicsit félve.

-        Jó. – adom be derekam. – De csak most az egyszer. – nézek rá.

-        Rendben fiúk, ha most megbocsátotok, valakivel beszélnem kell. – húz be a fürdőbe Yun.

-        Mi van már? – kérdezem meg kicsit sem kedvesen.

-        Figyelj méreg zsák. Ha nem jössz velük el mondom mindenkinek, hogy ki tetszik neked.

-        Ugyan már úgy sem merészelnéd elmondani nekik. – nézek rá kihívóan.

-        Fogadunk? – kérdezte és már kint is volt. Épp szólásra nyitott száját mikor megelőztem. 

-        Képzeljétek meg gondoltam magam. Még is veletek megyek. – néztem rosszallóan barátnőmre.

-        Tényleg? – kérdezték egyszerre meglepetten.

-        Igen. – mosolygott barátnőm, mint a tejbe tök.

-        Akkor most már mehetnétek is. Fáradt vagyok. – mutattam az ajtóra miközben ásítottam egy nagyot.

-        De még meg se beszéltük a többi tudni valót. – szólalt fel Kai.

-        Így van. – mondja Tao teli szájjal.

-        Nem érdekel. Majd Yun elmond nekem mindent.

-        Hát…legyen. Srácok indulás. – állt fel helyéről Kris.

-        Baekhyun te is. – fogom meg fülénél az illetőt.

-        Oké- oké, csak ne tépd le a fülem. – nyafog mint egy kisfiú.

-        Végre. – és már mentem is a pihe- puha ágyikómba.

-        Amúgy két nap múlva indulunk. – kiáltott utánam Yun. Nem válaszoltam neki. Az a két nap szörnyen telt el. Mikor megérkeztünk a fiúk azt se tudták merre nézzenek.

-        Ez valami eszméletlen. Jól néz ki. – visongtak, mint valami óvodás csoport.

-        És ez még semmi. – vigyorodott el Yun.

-        Ezt meg, hogy érted? – kérdeztem rá.

-        Hát úgy, hogy egész hétre csak a miénk az egész hely. – mutatott a szálloda felé.

-        Mi? – kérdeztük egyszerre a fiúkkal.

-        Jól hallottátok. Lefoglalták nekünk az egészet, hogy ne tudjanak zavarni. – adott puszit Yun Baekhyun arcára.

-        Remek. –motyogtam. Nem elég, hogy össze leszek zárva ezekkel az elvetemültekkel egy hétig, még ki is derül, hogy csak mi leszünk senki mások. Miközben a fiúk minden egyes fűnél, fánál megálltak én már rég a recepciósnál álldogáltam.

-        Rég láttalak. – szólalt meg egy ismerős hang a hátam mögül. Mire fordultam egyet tengelyem körül. 

-        Hyo. – ugrottam a nyakába. Hyo olyan mintha a második bátyám lenne. Nagyon rég nem láttam már. Apa üzlettársának a fia.

-        Hea. – ölelt meg nevetve. – Semmit se változtál. – nézet végig rajtam.

-        Te viszont igen. – léptem egyet hátrébb. – Csak nem gyúrni jársz? – kérdeztem kíváncsian.

-        De, igen. – nevettet. – Egyedül? – nézett körbe.

-        Nem. – mondtam unottan. -  A degenerált bátyámmal és a haverjaival meg az egyik barátnőmmel jöttünk. – mutattam a fiúkra. Akik eközben már a fagyi árusnál ragadtak le. 

-        Értem. Látom, nem örülsz neki. – nézet rám.

-        Ennyire látszik?

-        Igen. És ki tetszik közülük? – biccentett a fejével az említettek felé.

-        Tessék? Ezt meg, hogy érted? Nem tetszik senki se. Miből gondolod, hogy tetszik is valamelyikük? – hadartam el egy szuszra.

-        Ugyan már jól ismerlek. Na ki vele.

-        Rendben. De ne itt. – húztam el a medencékhez.

-        Hallgatlak. – nézet rám.

-        Oké. – kezdtem bele mondandóba. Olyan fél óráig meséltem egy két dolgot. – És most itt volnánk. – fújtam ki a bent rekedt levegőt.

-        Szóval. Ha jól értettem ez a Sehun gyerek tetszik, de ő rád sem hederít? – kérdezi meg értetlen fejel.

-        Igen.

-        Értem. – majd kis idő múlva el kezd nevetni.

-        Most még is mi van? – nem értem ezt a hülyét.

-        Bocsi. Csak ez olyan átlátszó.

-        Még is mi?

-        Hát ez az egész. Ahogy elmondtad. A gyerek kedvel, téged csak nem akarja még bevallani.

-        Honnan tudod?

-        Fiúból vagyok. De én nem így szoktam csinálni.

-        Akkor te, hogy szoktad? – kérdezem meg kíváncsian. 

-        Hát…mikor hogy. Van egy két trükk a tarsolyomban. Általában oda megyek, közlöm a csajjal, hogy mi a szitu ha tetszik neki ha nem. – gondolkodik el egy kicsit.

-        Te aztán nem vagy semmi. És a mostanit is így szedted fel?

-        Nem. Ő szedet fel engem. – villant meg egy perverz mosolyt.

-        A részletektől kímélj meg. És amúgy is mit keresel te itt? Úgy volt, hogy az egész hely le van nekünk zárva. – kérdem meg kíváncsian.

-        Igen tudok róla. Csak egy papírt kellet elhoznom, amit apám felejtett itt. – mondta egy fintorral az arcán.

-        Ez meg mi volt? – kérdeztem rá.

-        Hát tudod milyen apa. Alig találtam meg. Olyan kupi van az irodájában, hogy csodálom, hogy ki tud onnan még találni. – mondta nevetve.

-        Igen tudom. Egyszer voltam bent az is elég volt. – nevettem én is vele.

-        Na, nekem most mennem kell. Szia, hugi. – ölelt meg. – Majd még beszélünk.

-        Szia. – öleltem vissza én is. – Minden képen. – integettem neki. Mivel még nem akartam fel menni a szobámba elmentem sétálni egyet. A szállodának volt egy különleges park szerűségre. Olyan mintha nem is a

tenger part közelében lennél. Ott ültem le az egyik padra. És gondolkozni kezdtem. Hyo vajon tényleg jól mondta? Sehun nem meri bevallani, hogy kedvel engem. Ha tényleg így lenne miért olyan velem. Én nem értem az a gyereket. És a baj ott kezdődik, hogy SZERETEM. Igen szeretem, nagyon is. A gondolatmenetemből a telefon csörgése ébresztett fel.

-        Igen? – vettem fel telefon.

-        Merre vagy? – halottam meg egy mély hangot.

-        Chanyeol?

-        Igen. Na merre vagy?

-        Hát…ööö…azt hiszem egy parkban. – néztem körül.

-        Hiszed vagy tudod? – halottam meg egy másik hangott.

-        Luhan: Ki vagyok hangosítva? – kérdeztem meg.

-        Igen. –adtak egyszerre választ.

-        Oké. – kuncogtam egy jót.

-        Na?

-        Mi, na? – értetlenkedtem egy sort.

-        Merre vagy? – kérdezte Baekhyun.

-        Nem mindegy, hogy hol vagyok? Az a lényeg, hogy a szigeten nem? – kérdeztem meg.

-        Nem, nem mindegy. Már vagy két órája nem látunk. – válaszolt Baekhyun.

-        Na, idefigyelj Byun Baekhyun. – mondtam ki a teljes nevét. Halottam a „huuuu” gatásokat. – Eljöttem a szigetre örülj neki. Nem vagyok már kislány, hogy rám kelljen ügyelni. Tu… - és ekkor halottam meg a reccsenést a hátam mögül. A vér az ereimben azonnal meg fagyot. Nem mertem hátra nézni.

-        Hea? Mi történt? Jól vagy? Minden rendben? – halottam a kérdéseket de nem tudtam rá válaszolni.

-        Az isten szerelmére szólalj már meg! – halottam ismeretlenhangot. Ő volt az, aki meg szólalt. És ekkor valami hozzám ért a vállamhoz. A hirtelen érzés miatt elejtettem a telefont és felpattantam a padról. Mikor hátra fordultam felsikítottam egy nagyot.

Sehun Pov:

Alig vártam már, hogy megérkezünk. Teljesen elgémberedtem. Mikor kiszálltunk a buszból még a szám is  

tátva maradt a látványtól. Nagyon szép hely. De úgy látom a fiúk is így vannak ezzel.

-         Ez valami eszméletlen. Jól néz ki. – adtak hangot a tetszésüknek.

-        És ez még semmi. – vigyorodott el Yun.

-        Ezt meg, hogy érted? – kérdezet rá Hea.

-        Hát úgy, hogy egész hétre csak a miénk az egész hely. – mutatott a szálloda felé Yun.

-        Mi? – kérdeztük egyszerre a fiúkkal és Hea - val.

-        Jól hallottátok. Lefoglalták nekünk az egészet, hogy ne tudjanak zavarni. – adott puszit Yun Baekhyun arcára. Mikor elindultunk mindennél meg kelet állni. De én nem tudtam rájuk figyelni. Végig Hea –t néztem aki épp akkor ért oda a recepcióshoz. Mikor hirtelen megfordult és valaki nyakába nem ugrott. Nem láttam tisztán ezért arrébb mentem egy kicsit, és akkor láttam meg, hogy egy pár évvel, idősebb fiúval beszélget. Féltékenylettem mikor megláttam, hogy elmennek valamerre kettesben.

-        Sehun. Mit nézel annyira? – jött mellém Luhan.

-        Semmit. – fordítottam el a fejem egy másik irányba. Nem kell, hogy lássa mennyire féltékeny vagyok.

-        Na. Nekem elmondhatod. – rakta rá kezét a vállamra.

-        Mondom, hogy semmit. – erőltettem magamra egy mosolyt.

-        Te tudod. – ment odébb.

-        Na, srácok. A szoba felosztás hogy legyen? – kérdezte Yun már a recepciónál állva.

-        Én tuti, hogy veled vagyok. – ment mellé Baekhyun.

-        Rendben. Akkor én döntök, ha már nem szólal meg senki sem. – mondta és egy gonosz mosollyal nézett rám. Értetlenül pislogtam egyet.

-        Na akkor. – kezdte sorolni a neveket. – Kai – Kris, Chanyeol – Luhan, Tao – Xiumin, Lay – D.O, Chen- Suho, Sehun – Hea és Baekhyun és én. – Mi van? Kivel leszek én egy szobában.

-        Mi? Én miért Hea – val vagyok? – kérdeztem meg. Mondjuk nem bánom.

-        Csak. – már megint az az ördögi mosoly. Komolyan néha félek ettől a nőszemélytől. – Egy emeleten leszünk, szóval mindenki azt a szobát választja, amelyiket akarja. – mondta és már indult is felfelé. Mind benyomorogtunk a liftbe majd a legfelső szinten álltunk meg. Mi a legutolsó szobát kaptuk meg. Az 1610- es szobát. Bementem majd a legközelebbi ágynál megtorpantam. Minden, ami a kezemben volt eldobtam és bedőltem az ágyba. Arra keltem fel, hogy valaki rázogat. Ki nyitottam a szemem és Suho láttam.

-        Mi van már? – fordultam át a másik oldalamra.

-        Baj van? – mondta idegesen.

-        Még is mi? Nem rég érkeztünk. Mi a nyavalya történhetett. – ültem fel az ágyon.

-        Hea eltűnt. – közölte velem.

-        Mi? Még is, hogy? Mikor? – kérdeztem egyre többet.

-        Már vagy két órája nem láttuk őt.

-        Csak? – ez most komoly? Ideges vagyok, de akkor is csak két órája ment el.

-        Gyere. – húzott fel és vezetett egy másik szobába. Mikor beléptünk mindenki ott volt.

-        Szép a hajad. – jegyezte meg Kai miközben leültem közéjük.

-        Fogd be. – néztem rá morcosan.

-        Csendet ki hangosítjuk. – mondta Chanyeol miközben a telefont az asztal közepére rakta majd helyet foglalt. A telefon ki csöngött vagy háromszor mire felvette.

-        Igen? – vette fel telefont.

-        Merre vagy? – kérdezte Chanyeol.

-        Chanyeol?

-        Igen. Na merre vagy?

-        Hát…ööö…azt hiszem egy parkban. –  dadogott.

-        Hiszed vagy tudod? – szólalt meg Luhan.

-        Luhan? Ki vagyok hangosítva? – kérdezte meg.

-        Igen. –szólaltak meg egyszerre.  

-        Oké. – halottam, hogy nevet.

-        Na?

-        Mi, na? – kérdezte meg értetlenül

-        Merre vagy? – kérdezte Baekhyun.

-        Nem mindegy, hogy hol vagyok? Az a lényeg, hogy a szigeten nem? –válszolt.

-        Nem, nem mindegy. Már vagy két órája nem látunk. – kezdet el beszélni Baekhyun.

-        Na, idefigyelj Byun Baekhyun. –szólította a teljes nevén. A fiúk húúúzni kezdtek. Baekhyun meg nyelt egy nagyott. – Eljöttem a szigetre örülj neki. Nem vagyok már kislány, hogy rám kelljen ügyelni. Tu… - és ekkor elhallgatott. Feszültem néztem a készüléketaz sztalon.

-         Hea? Mi történt? Jól vagy? Minden rendben? – tették fel egymás után a kérdéseket. De nem válaszolt. Olyan fél perc után nem bírtam tovább.

-        Az isten szerelmére szólalj már meg! – emeltem fel a hangomat, amitől a többiek összerezzentek és rám kapták a tekintettüket. Olyan „Mi van?” nézéssel néztem rájuk. Aztán hirtelen valami zaj csapta meg a fülünket. Mintha elejtette volna a telefont. Aztán egy sikítás és csak vártunk, hogy végre szólaljon már meg.

-        Hea. – mindenki szólogatta. Majd pár másodperc után beleszólt végre.

-        M… majd, megyek. – dadogta.

-        Hea? Lerakta. – állapította meg a helyzetet Chanyeol. Az kezemet ökölbe szorítottam. Az a lány még a végén megöl. Nagyon aggódom érte.

-        Most, mi legyen? – kérdezte mellettem Kai.

-        Várunk. – közölte Yun. Síri csend lett a szobában.

Hea Pov:

-        M… majd, megyek. – tettem le a telefont. De az idegenről le se vettem a szemem.

-        Még is ki vagy te? És mit akarsz tőlem? – kérdeztem meg félve.

-        Nyugalom Hea. Már meg sem ismersz? – vette le a csuklyát a fejéről.  Nem hiszem ez meg mit keress itt.

-        Shin? Te meg mit keress el itt? – kérdeztem meg kicsit sem kedvesen.

-        Csak látni akartalak. – jött egyre közelebb.

-        Maradj ott. – emeltem feljebb hangom. Félek tőle. Az ex pasim volt. De megcsalt. És mikor a szemére hánytam, amit tett megvert. Azóta már eltelt 3- om év.

-        Ugyan már. Csak beszélgetni akarok. – jelent meg egy perverz mosoly az arcán.

-        De én NEM. – emeltem ki a NEM szót. – És egyébként is, hogy találtál meg?

-        Az legen az én titkom édes.

-        Ne hívj így. Nem vagyok az édesed. Mit akarsz tőlem? – hátráltam mivel nem állt meg.

-        Tudod te azt jól. – fogta meg a csuklóm, amivel magához rántott. Erőszakosan megcsókolt, ami miatt megharaptam a nyelvét.

-        Te hülye kis liba. – kaptam tőle egy pofont, amitől meg tántorodtam.

-        Még egy ilyen és ne tud, meg mit teszek veled. – fogta meg erősebben a csuklóm. Már magamhoz tértem és mikor nem figyelt egy jól irányzott rúgással pont középen találtam el. Fájdalmasan kapott testrészéhez. Ezt az alkalmat kihasználva futottam el. Ahogy a lábam bírta futottam vissza a szállodába. A recepcióstól megkérdeztem melyik emeletet kaptuk és már a liftben is voltam. Közben megcsörgettem Baekhyun -t, hogy már felfelé tartok. Már alig vártam, hogy a szobámba legyek egyedül. A sírás kerülgetett, de vissza kellett tartanom még a szobámig el nem jutok. Mikor kiléptem a liftből meglepődtem a látványon. Mindenki ott várt engem és láttam rajtuk, hogy nagyon aggódtak értem. Ő is úgy nézett rám.

-        Mi történt? – összerezzentem mikor meg akart érinteni. Értetlen pillantásokkal meredtek rám.  

-        Hea? Mi a baj? – kérdezte Yun értetlenül.

-        S…semmi. Jól vagyok. – húztam nehezen mosolyra ajkaimat. Nagyon fájt az arcom. Szó szerint éget ahol az a szemét megütött.

-        Nem hiszek neked. – jött közelebb Sehun. Ahogy ő közeledet én hátráltam. Nem akartam, hogy most bármilyen fiú is hozzám érjen. Segélykérlelően néztem rá Yun – ra. Aki megértette mit akarok.

-        Sehun. Hagyd. – állt elém Yun. Sehun sóhajtott egyet majd visszaállt eredeti helyre. Yun közelebb jött hozzám és egyből kiszúrta a sebes arcomat.

-        Ki volt ez? – kérdezte halkan, hogy a fiúk ne hallják meg.

-        S… sh… - nem tudtam ki mondani annak a szemétnek a nevét a könnyeim utat találtak maguknak.

-        Shin? Még is, hogy a jó életbe talált meg? – kérdezte hangosan. – Komolyan mondom, kapjam a kezeim közé az a nyomorékot, nem éli túl a holnapot. – mondta dühösen. A fiúkra néztem, akik értetlenül meredtek ránk. Lecsúsztam a fal mellet. Yun leguggolt elém és a szembe nézett. – Csinált még veled valamit az a szenét? – kérdezte gyengédebben. Nem tudtam megszólani csak a fejemet ingattam. hogy nem. Yun meg könnyleülten sóhajtott fel.

-        Na jó végre valaki, elmagyarázná még is mi a jó élet folyik itt? – halottam meg Sehun hangját. Barátnőm már épp megszólalt volna mikor megfogtam a karját és hevesen rázni kezdtem a fejem.

-        Meg kell hogy tudják.

-        Nem. Én nem akarom. – és innentől képszakadás.

Sehun Pov:

Értetlenül figyeltük a két lányt. Már nem bírtam tovább és megszólaltam.

-        Na jó végre valaki, elmagyarázná még is mi a jó élet folyik itt? – kérdeztem meg most már idegesen. Épp Yun válaszolt volna mikor Hea megállította.

-        Meg kell, hogy tudják.

-        Nem. Én nem akarom.

-        Hea. – szólította Yun. Nem válaszolt.

-        Elaludt.

-        Elviszem a szobánkba. – vettem fel karjaimba a lányt. Milyen törékeny. – És utána minden szépen elmesélsz. – néztem Yun - ra aki csak bólintott egyet. Lefektettem Hea – t az ágyra majd visszamentem a másik szobába és leültem. – Hallgatlak. – néztem rá.

-        Rendben. – sóhajt egy nagyot. – Baekhyun emlékszek még Shin – re? – nézettt rá az említettre.

-        Igen. De ő, hogy kerül a képbe?

-        Miért? Ki ő? – kérdezek rá.

-        Ő Hea ex pasija.   

-        És? Folytasd. – noszogatom tovább.

-        Oké. Mikor debütáltatok szakítottak.

-        Igen ezt mát tudtuk. – mondta Kris.

-        De ez nem minden. Mikor szakítottak Shin megverte Hea – t amiért fel merte hozni, hogy megcsalta. Két hétig ápoltam Hea – t. Se ti se a szülei nem tudták, hogy mi történt. És nem akarta elmondani nektek. Nem akart zavarni. És most megint. – hajtotta le fejét.

-        Mi megint? – kérdezte a mellettem üllő Tao.

-        Ide jött a szigetre és megint megverte Hea – t. – fejezte be a lány. Síri csend uralkodott a szobában. A csendet Baekhyun törte meg. 

-        Miért? Miért, nem mondta el később? – nézett Yun – ra.

-        Nem akarta. Félt elmondani.

-        Félt? Na ne nevetess. – álltam fel helyemről és megindultam a szobánk felé. Mikor beértem Hea édesen szuszogott.

-        Sajnálom. – guggoltam le mellé és simogattam meg édes pofiját.

-        Sehun? – nyitotta ki szép barna íriszeit.

-        Igen. Én. – mosolyodtam el.

-        Miért nem mondtad el? Tudod mennyire aggódtam mikor leraktad a telefont? Azt hittem megőrülök és most hallani, hogy mit tett veled az a szemét. A gondolattól is fel for az agyvizem.

-        De… nem értem. – nézett rám értetlenül.

-        Nem is kell. – csókoltam meg. Először nem csókolt vissza, de mikor megtette vettem a bátorságot és

elmélyítettem azt.

 

  Hea Pov: 

-        De… nem értem. – néztem rá értetlenül.

-        Nem is kell. – majd rá tapad ajkaimra. Hirtelen nem tudtam mit tenni, de mikor észbe kaptam vissza csókoltam. Majd elmélyesztette a csókunkat. Én kezem nyaka köré fontam ő csípőm simogatta. Majd óvatosan hátra döntött és felém mászott. Keze felfedező útra indult. Majd már csak azt vettem észre, hogy a felsőm a szoba másik végébe landol. Majd követte azt a melltartóm amit nem tudott olyan könnyen levenni.

-        Aj, ezek az izék mindig ki fognak rajtam. – nem tudtam mit mondani. Elnevettem magam. Majd segítettem neki.

-        Köszi. – és már az is arra a sorsra jutott, mint a többi ruhadarab. Sehun betámadta fedetlen kebleimet. Amit egy jól eső sóhajjal díjaztam.

-        Se… Sehun. – mondogattam nevét.

-        Mi az angyalom. – villantott rám valami eszméletlen szívdöglesztő vigyort.

-        Sok rajtad még a ruha. – kezdtem lehúzni róla pólóját. Majd a nadrágjától is megszabadítottam őt. Éhesen tapad ajkaimra.

-        Ugh… - nyögtem fel mikor megéreztem magamban két úját. Ritmusosan kezdte el mozgatni őket. Az egyik kezemmel a lepedőt szorongattam a másikkal pedig haját szorongattam.

-        Se…Sehun. Nemh biromh…. – egy értelmes mondatott is alig tudtam ki nyögni.

-        Még nem. – és kihúzódott belőlem. – Majd együtt. – vette le bokszerét magáról és engem is megszabadított utolsó ruhadarabomtól. Majd a lábaim közé férkőzött és már kemény tagjával belém hatol. Egyszerre nyögtünk fel a jól eső érzés miatt. Először nem mozdult semmit, hogy szokjam méretét, de mikor  

megemeltem csípőm közepes tempóba kezdett. Nem sietett, de tudtam, hogy vissza fogja magát. Egyszer mikor lökött egy mélyebbet eltalálta a G pontomat.

-        Áááhh. – sikítottam fel.

-        Csak nem? – innentől kezdve minden egyes lökését arra a bizonyos pontomra irányította. Egy pár lökés után éreztem, hogy nem sok kell a csúcsig.

-        Énh… nem soka…

-        Én is. – és ekkor gyorsult fel.

-        Sehunhhh. – sikítottam nevét miközben elélveztem. Sehun ne sokkal utánam élvezett el. Mindketten levegő után kapkodtunk majd mikor visszaállt normálisba kihúzódót belőlem majd mellém feküdt és átkarolt.

-        Ez isteni volt. – mondata hatalmas mosollyal az arcán.

-        Szerintem is. – hajoltam feljebb hozzá ás adtam a szájára egy puszit.

-        Hea. – szólalt meg kis idő múlva.

-        Hm.

-        Lennél a barátnőm? – most jól halottam?

-        I…igen.

-        Köszönöm. – csókolt meg szenvedélyesen. Majd mikor elváltunk egymástól betakart minket és egymás karjaiban aludtunk el. Másnap mindenkinek elmondtuk, hogy együtt vagyunk. Jól fogadták a hírt. Egész héten jól éreztük magunkat.

-        Szeretlek, Hea. – ölelt meg Sehun.

-        Én is szeretlek. – majd egy szenvedélyes csókban forrtunk össze.